Osz...

Udvarhelyre lassan bekoszont az osz es mivel en napenergiaval mukodom, eleg nehezen indulnak a napjaim mostansag. A lakas ugy ahogy keszen van es a kamra sem ures. A szomszedokkal sincs kulonos gond, noha neha meg halljuk a skype hivohangjat, vagy a feltunoen lelassitott lepteket az ajtonk elott. De mar nem erdekel, sot, olyankor hangosan mondok egy - ket cifrat, ismerjek csak meg a tuzes szilagysagi temperamentumot... Mar nem megyunk olyan ujdonsagszamba, mint egy honappal ezelott, elvegre mar Plosz neni sem kukkol annyit. Mindennapos kliens lettem a legSzuperebb uzletbe, a tropusi zoldsegesbe, gyomrom mar hozzaszokott a galambfalvi hazi krumpliskenyerhez, a zetelaki fincsi hazitejhez...Szoval, jo itt nekem. Persze sokat gondolok a csaladra, baratokra es az otthonra es mikor mar nagyon osszeszorul a szivem, meghallgatom ezt:


Aztan mar el is felejtem azt, hogy milyen tavol vagyok toluk es azt, hogy itt az osz...